Gyerekkorában az ember sok mindent másképp lát. Azért vannak olyan dolgok is, amikről szót érdemes ejteni, talán épp az előző miatt is. A keresztelésért nem kérnek (nem is kérhetnek) pénzt. (ha valahol mégis előfordul az valami mást szolgál.) A temetésért, esküvőért miért probléma hogy fizetni kell? Az esetek többségében több száz éves épületben, kétezer éves intézmény keretében szeretne valaki házasodni (ami nem kötelező!) az szerintem fizessen. Miért? Azért, mert ez az intézmény és a templom sem akkor jön létre, amikor valaki odamegy, hanem fenn kell tartani: fizetések, renoválások stb. A papnak egy-két ezer forint jut egy ilyen alkalomból, a többi a kántoré, a csőszé, a templomot fűteni, világítani kell és lehetne sorolni. Egy-egy esküvő és temetés csak a töredéke annak, amit rá költ az egyház! Másfelől az esküvők jelentős része csak a külsőségekről szól. Meglepő, ha ezután néhány plébánián több pénzt kérnek tőlük mint azoktól, akik rendszeresen járnak oda templomba (és ezzel hozzájárulnak annak működéséhez?) Vagy eszembe jutott most erről: az orvosoknak annyira természetes hogy tízezreket fizetünk, akár alkalmanként, amikor például egy pár elmegy a várandóság alatt, de a papnak fáj egy alkalommal kifizetni a pár tízezer forintot, amiből 2-5 ezer forint lesz csak sajátja.
Más: az ószövetséget tényleg túlhangsúlyozzák a hittanokon, de ez éppen a történeti jellege miatt van. Az is sajnálatos, hogy sok pap nem elég türelmes, ha el kell magyarázni valamit, de talán teológiai felkészültségük is hiányos. A fenti ellentmondások mindenesetre teológiai témák, amelyek magyarázhatók, ha az ember ismeri az írás körülményeit, a zsidó kultúrát stb.
“a papok többször is zsebre teszik a lóvét”. Ha nem szószerint veszem ezt a mondatot, ami azért nagyon csúnya általánosítás lenne, akkor az egyházat értem alatta. Az egyház valóban állami támogatással együtt működtet iskolákat, karitatív szervezeteket, szociális otthonokat, kórházakat stb., ám éppen az egyházi kiegészítéssel lesz akkora az összeg, amivel az működni tud. Akkor itt most mi a probléma?
Értem persze én a fent emlegetett problémákat, kérdéseket, sőt látom, hogy jelen vannak. Ám az is igaz, hogy nem az egyház rossz, hanem azok, akik azzá teszik. Keresni és támogatni kellene azokat (erkölcsileg és más formákban is), akik szent és példás életet élnek benne, legyenek papok, vagy civilek!