Szerző: Lizzy

Én is hasonlóképp jártam. Egész életemben annyi kérdésem volt, és annyira nem kaptam választ! Éveken át jártam hittanra, évente új Atya tartotta, és soha, senki nem tudta megválaszolni a létet boncolgató kérdéseket…
A templomban eltöltött 1 óra után nem éreztem magam több és jobb embernek, és azt is fel kellett ismernem,hogy az elkötelezett katolikus emberek bizony mocsokmód tudtak viselkedni, olyan jó keresztény hozzáállás szerint, segítsd felebarátodat és hasonlók… Az utolsó csepp az volt,amikor a szomszéd férj a családjával ült be mellénk a padba,és szemrebbenés nélkül ment áldozni, amikor tudtam, hogy a másik szomszéd nővel csalta meg előző éjjel a feleségét.
A másik,ami teljesen eltántorít, az egyház materialista hozzáállása, mint említetted a felszámolt díjak például egy temetésért. Amikor hittantáborba akartam menni,nem vittek el,mert lakhelyem szerint a 3 utcával arrébb lévő templomhoz tartozok,nem zavarta őket,hogy anyám és nagyanyám is egész életükben oda jártak. Legutóbb pedig hasonlóan szép tapasztalattal lettem gazdagabb: jó ideje nem jártam templomba a képmutatás miatt, de most Keresztanyám próbált rávenni, hogy kezdjek el újra bérmálkozó hittanra járni,beszélt a saját plébániáján a pappal. Elmentem,de amit kaptam,az megközelítőleg se Isten korlátlan szeretete,nem a tékozló fiú példabeszédében megismert kegyesség.A pap számon kérte,hogy miért hagytam abba anno a hittant,tájékoztattam-e a plébánost,próbáltam-e megoldást keresni,és most miért az ő ajtaján kopogtatok?Miért nem megyek a saját lakhelyemhez tartozó plébániára?Vagy arra,ami közelebb esik? Persze,ha nagyon nem akarnak ott elfogadni, akkor végül is jöhetek ide, de azért menjek el a közelemben található templomokba, és legyek szíves ott próbálkozni!Ezek után akkor kivárom az óra végét,vagy kiengedhet?
Valamiért most már a magyar,dogmatikus katolikus anyaszentegyház kapcsán egy mondás jut csak az eszembe:
Más szemében a szálkát,sajátjában a gerendát se.